Színészek a forradalomban

Különleges kiadványokat adományozott a Szolnok Városi Kollégium – a történelem, az 56-os magyar forradalom iránt érdeklődő – diákjainak Bali István, a Jászkun-Picard Baráti Körök Egyesületének elnöke. A forradalom leverése után Franciaországba emigrált Kolozsváry Gyula – aki a Rátkai Klub vezetőjeként a magyar színészek ellenállását, a világ első színész-sztrájkját szervezte – Lenni vagy nem lenni (A magyar színész az októberi forradalom hőse) címmel francia nyelven írt és 1957. június 11-én megjelent visszaemlékezését Bali István fordította le magyarra és Szolnokon került nyomdába.

A füzetben a szemtanú hiteles beszámolóját olvashatjuk a magyar színészek Rákosi-rendszerben tökélyre fejlesztett művészi megnyomorításáról, majd a rendszer elleni passzív, illetve fegyveres, hősies ellenállásukról. Megrendítő sorokban tárul elénk többek között Mészáros Ágnes, Ajtay Andor, Dajka Margit, Sinkovits Imre, Major Tamás forradalomban betöltött szerepe, a kétszeres Kossuth-díjas Bessenyei Ferenc családjának éhezése, aki flanel pizsamát viselt nap közben is a ruhája alatt, azzal viccelődve, hogy: - Úgy hallottam, a cellákat nem fűtik valami jól a börtönben. Ugyanis a forradalom leverése után a terror apparátusa a színészekre is könyörtelenül lesújtott, nem csoda, ha különböző trükkökkel, egymás után emigráltak Nyugatra. Kertész Sándor, a Vígszínház rendezője például csomagként, egy leszögelt ládában érkezett Bécsbe. A kis füzet tartalma megdöbbent és elgondolkodtat. Hiánypótló kordokumentum. A mának is üzen, a jövőnek is szól. Kitartásról, emberségről.

Csirke József