Sülyi Bertalan, egykori kollégistánk a megtisztelő International Award, vagyis Nemzetközi Díjat vehette át a közelmúltban a brit Royal Military Academy (Sandhurst) által szervezett „Commissioning Course 202” képzést követően. Berci harmadéves honvéd tisztjelöltként szakította félbe hazai tanulmányait és kiváló teljesítménnyel végezte el a Katonai Akadémiát.

Bercit szerény, mosolygós, közvetlen, nagyon szimpatikus diáknak ismertem meg, amikor csatlakozott a kollégium hosszútáv-futóköréhez. Szívesen jelentkezett a hétvégi programokra. A kétezres évek első évtizedének végén több futóversenyen és gyalogtúrán tette próbára az állóképességét. Leginkább a 10 kilométeres távokat kedvelte. Futott Budapesten a Maratonon Ekiden Váltóban, és Siófokon is a Félmaraton párban kategóriában. A kollégiumban a Tavaszi Életmód Napok tájékozódási futó csapatversenyein indult.

 - Kedves Berci! Gratulálunk a kitüntetésedhez! Mi történt az érettségi utáni éveidben? Milyen út vezetett Angliáig?

- Nos, az idáig vezető út nem is volt olyan sima, mint amilyet elképzeltem. A szolnoki Varga Katalin Gimnázium befejezése után sajnos nem vettek fel egyik felsőoktatási intézménybe sem, amelyeket bejelöltem. Első helyen a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar (HHK) Katonai vezető szakirányát, második helyen pedig a Rendészettudományi Kar Bűnügyi nyomozó szakirányát céloztam meg. A sikertelen felvételi után egy Pénzügyi- és Számviteli Ügyintéző OKJ-s képzésre jelentkeztem Jászberénybe, amelyet egy év után abbahagytam. Az egy év alatt újra érettségiztem történelemből emelt szinten és újra beadtam a jelentkezésemet, de az előző éves csalódás miatt már egyik szakot sem jelöltem meg. Viszont első helyen a Határrendészeti szakirányt neveztem meg, ahová fel is vettek és két évig voltam rendőrtiszt hallgató az egyetemen. Ahogy telt az idő egyre több lett a jogi tárgyunk és a második év elején úgy éreztem, ez nem nekem való, ezt nem tudnám egész életemben csinálni, ezért úgy gondoltam, hogy itt az ideje váltani és az eredeti álmaimnak élni. Így a második év februárjában újra beadtam a jelentkezésemet a Katonai vezető szakirányra, és újra végig küzdöttem a felvételi eljárást. Ezúttal a pontjaim elegendőek voltak és 2017-ben végre felvettek. Így elkezdhettem a honvéd tisztjelölti tanulmányaimat.

- Kitartásból végül jelesre vizsgáztál. Mégis, miért választottad a katonai pályát?

- Ez a gondolat még a gimnáziumi éveim elején kezdett körvonalazódni. Mindenképpen szerettem volna hivatásos katona lenni. Eleinte talán az egyenruhának volt nagy vonzereje. Elkezdtem tüzetesebben utánajárni a dolgoknak és a honvédséget egyre érdekesebbnek és izgalmasabbnak találtam. A gimis éveim közepén már biztosra tudtam, hogy a katonai pályát választom majd. Nem szeretem a monotonitást és a sport szerves részét képezi az életemnek. Kedvelem az izgalmakat és a kihívásokat, amelyekkel a Magyar Honvédség kötelékében szinte napról napra találkozhatok.

- Hogyan kerültél a brit Katonai Akadémiára?

- 2019 decemberében a HHK-n egy századsorakozón hirdették ki, hogy a Magyar Honvédség egy honvéd tisztjelöltet küldhet az Egyesült Királyságba, az ottani egyedüli tisztképző akadémiára, a Royal Military Academy Sandhurst-re. Azonnal jeleztem a századvezetésnek, majd az egyetem felé is, hogy élnék a lehetőséggel és beadtam a pályázati anyagomat. Mindez nem azt jelentette, hogy én fogok kimenni. A végső döntést a Magyar Honvédség Személyzeti Csoportfőnöksége hozta meg. A HHK egyetemi vezetésének és a Magyar Honvédség Ludovika Zászlóaljnak is kellett jelöltet kiállítani és mindkettő engem jelölt első helyen. Úgy vélem a kiváló parancsnoki értékeléseim, a zászlóalj életében való aktív szerepvállalásom, a sportversenyeken való részvételeim mellett a stabil angol nyelvtudás az, ami elősegíthette, hogy engem támogattak.

- A kollégiumi, illetve gimnáziumi évekből mit tudtál, tudsz leginkább hasznosítani? Lőrincz Attila csoportvezető nevelőtanárod korábban maga is katonatiszt volt.

- A kollégium miatt már egész fiatalon hozzászoktam, hogy egy meghatározott napirendet kövessek napról napra. Igaz, nem volt annyira szigorú, mint honvéd tisztjelöltként, de már akkor is, egyfajta keretet adott. A rend és a fegyelem már ebben az időszakban kialakult. Négyfős szobákban voltunk elszállásolva, ami azt jelentette, hogy akarva, akaratlanul más emberekkel kellett együtt élni. Itt valamilyen szinten megtanultunk egymással együttműködni, és megtanultuk egymást segíteni is. Mindez a katonaságnál is megtalálható és a kollégiumi évek során szerzett tapasztalatok jelentősen megkönnyítették az integrációt ebben a hierarchikus rendszerben. Az otthontól távol voltam, teljes ellátást kaptam ugyan, de valamilyen szinten megtanított önállósodni is.

- A további terveid?

- A legfontosabb tervem, hogy befejezzem az utolsó évemet a lehető legjobb teljesítménnyel és tisztté avassanak. Szeretnék részt venni a továbbiakban is minél több sporteseményen, akár civil, akár honvédségi szervezésben. Rövid távú terveim közé tartozik még, hogy a tisztavatás után, már hadnagyként Szolnokra, az MH 2. vitéz Bertalan Árpád Különleges Rendeltetésű Dandárhoz kerüljek. - További sok sikert kívánunk! Köszönjük az interjút!

Csirke József